Ha valamelyik EU országban, vagy az Egyesült Államokban valaki tartósan feszült, és problémáit nem tudja megoldani, elmegy a pszichológusához. Ha valaki ugyanilyen helyzetben van Magyarországon, nem valószínű, hogy azonnal az jut az eszébe, hogy pszichoterapeutához forduljon, inkább valamilyen gyógyszert kér a háziorvosától. Az emberek nem is nagyon tudják, mi a különbség egy pszichológus és egy pszichiáter között, nem tudják egyáltalán, mikor kellene pszichológushoz fordulniuk, és nem tudják elképzelni, hogy mi vár ott rájuk. A statisztikák azonban azt mutatják, hogy nagyon sokan szenvednek olyan lelki „nyavalyákban”, ha nem részesülnek gyorsan szakszerű segítségben, akkor abból akár komoly tragédia is lehet.

Tóth Borbála pszichológus, mentálhigiénikus, családterapeuta, a SE II.sz. Gyermekklinikájának munkatársa válaszol kérdéseinkre:

1. Mi a különbség a pszichológus és a pszichiáter között? Gyakran keveredik a két szakma az emberek fejében.

A pszichiáternek szakorvosi végzettsége van, s mentális és patológiás problémákkal küzdő betegeket gyógyít; vannak olyan esetek, mint pl. a szkizofrénia, amelynek gyógyítását többek között orvosi háttérrel lehet végezni.

A pszichológus egyébként egészséges, de valamilyen lelki problémával küszködő, vagy környezetével tartósan konfliktusba kerülő és alkalmazkodási nehézségektől szenvedő, esetleg önértékelési- és önérvényesítési nehézségekkel bíró személyt gyógyít. Orvosi és pszichiátriai együttműködéssel pszichoszomatikus betegségek, (pl. asztma, magas vérnyomás, gyomorfekély, vastagbélgyulladás, bizonyos reumás betegségek), valamint szorongásos és depressziós betegségek és személyiségzavarok pszichoterápiáját végzi.

2. Mi a különbség Magyarországon és külföldön a pszichológus „felkeresése” tekintetében?

Magyarországon a páciensek, ha valamilyen problémájuk van, elsősorban nem a pszichológust keresik fel, hanem orvoshoz fordulnak, és elvárják az orvostól, hogy megmondja a betegség okát még akkor is, ha az illetőnek nincsenek szervi betegség-tünetei, és szemmel látható, hogy az illető pszichológiai kezelést igényelne. Mértékadó belgyógyász szakorvosok egybehangzó véleménye, hogy a különböző panaszokkal hozzájuk forduló betegek 40%-a pszichés, neurotikus jellegű tünetektől szenved. Meglehetősen nagy szenvedésnyomást kell átélnie a páciensnek ahhoz, hogy gyógyulásához pszichológus segítségét kérje, mivel sokkal könnyebb testi panaszokról az orvosnak beszélni, mint önismereti igénnyel pszichológushoz fordulni, és kísérletet tenni a betegség „testi nyelven” való üzenetének megértésére.

A magyar nyelv rendkívül plasztikusan fejezi ki azokat a szituációkat, amikor lelki bajokban szenvedünk. Azt mondjuk: „valamit nem tud lenyelni”, „gombóc van a torkában”, „valamit nem tud megemészteni”, vagy „valami nyomja a lelkét, a „szívére vett valamit”, „nem lát tisztán” ,„ mázsás terheket cipel.”. Odáig azonban kevesen jutnak el, hogy tudatosodjon bennük, ezek a problémák csak pszichológiai szaksegítséggel oldhatók meg.

Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában komoly kultúrája van a pszichológiai szakember segítségével a fenti jellegű probléma-megoldásnak. Ezekben a társadalmakban az emberek többsége szocializált arra, hogy az olyan esetekben, amikor egyes élethelyzetek, lelki tényezők testivé válnak – azaz fizikai szinten is megjelennek ( pl. fejfájás, szédülés, fulladásérzés, mellkasi nyomás, gyomorégés, gyomorgörcs, álmatlanság, izzadás, remegés, végtagi zsibbadás, stb.) – felkeressen egy pszichoterapeutát. Ezzel szemben – szerencsére – Magyarországon ez a tendencia most van kialakulóban. A pszichológus munkája ott kezdődik, ahol szervi megbetegedés hiányában a gyógyszeres orvosi kezelés nem segít. (Természetesen minden pszichológiai és pszichoterápiás kezelés előtt elengedhetetlen az orvosi diagnosztikus vizsgálattal az egyéb szervi betegség fennállásának kizárása.)

3. Melyek a pszichológia szakterületei?

A pszichológia az élet számos területén reprezentált; hogy csak néhányat említsek: A klinikai pszichológia segítségével a lelki eredetű működés-zavarokat gyógyítják; a munkapszichológia célja a munka szervezettségének növelése, a jobb munkahelyi összhang elérése és ez által a munka hatékonyságának fokozása, valamint a munkában részt vevők teljesítmény-alakulásának megértése. A reklámpszichológia segítségével az embereket különböző termékek fogyasztására igyekeznek befolyásolni. A pedagógiai pszichológia pedig tanulási akadályozottsággal, tanulási zavarokkal és iskolai alkalmazkodási nehézségekkel küszködő tanulókkal foglalkozik, és ezáltal segíti a tanulók jobb beilleszkedését és teljesítményét, a pedagógusok eredményesebb munkáját.

4. Mikor érdemes felkeresni a pszichológust?

Komoly motiváció kell ahhoz, hogy valaki a pszichológushoz forduljon. Ez alatt azt értem, hogy az illetőnek saját magának kell úgy éreznie, hogy lelki problémáival, külső segítség nélkül nem tud boldogulni és testi tüneteitől nem tud megszabadulni. Másképpen fogalmazva, minden olyan esetben, ha valaki úgy érzi, hogy nincs tovább; ELAKADT!, és a konfliktusain, saját problémáin nem tud egyedül túllépni, ha olyan – sokszor görcsös – diszkomfort érzése van, hogy korábbi hatékonyságát elvesztette, s most olyan helyzetekben is elakad, amelyeket korábban spontán meg tudott oldani, s mindezeket a helyzeteket teljes bizonytalanság és tanácstalanság kíséri, különösen ha a lelki válságot fizikai tünetek is kísérik, ahogy azt már korábban jeleztem, pl. álmatlanság, szédülés, fejfájás, étvágytalanság, céltalanság érzés, szorongás, deprimáltság, forduljon pszichológushoz!

5. Mi van akkor, ha valakiről a családtagja úgy gondolja, vagy úgy érzi, hogy pszichológusra van szüksége?

Õk az un. „előretolt páciensek”, akiknek sajnos nincs saját késztetésük, saját motívációjuk arra, hogy helyzetükön változtassanak. Ilyenkor annak a családtagnak a szerepe válik fontossá, aki felvette a telefont, hogy segítséget kérjen a szakembertől az őt aggódásra késztető hozzátartozója számára. Ezekben az esetekben kerülhet előtérbe a családterápia, amely számos problémára jelentett már megoldást.

6. Mire vonatkozik a titoktartási kötelezettség és mi az amire már nem?

Erre a kérdésre vonatkozóan a Pszichológusok Szakmai Etikai Kódexe irányadó.

7. Pszichológia gyermekeknél. Mikor forduljon a szülő pszichológushoz?

Tapasztalataim alapján – a szülők általában először a gyermek testi panaszaira figyelnek fel, s ritkábban kérnek segítséget viselkedés, vagy magatartásváltozás esetén, kisebbeknél „rosszaság” nagyobbaknál „rossz szokás” miatt. Kis gyermekeknél a – napjainkban egyre gyakoribbá váló – hiperaktivitás óvodáskori megjelenését a család többnyire „elevenségnek” vagy „életrevalóságnak” fogja fel. A gondok általában az iskolába kerüléssel kezdődnek, amikor a gyermek viselkedése akadályozza őt a tanulási, és az iskolai követelményekhez való alkalmazkodási folyamatban. Gyakran azt tapasztaljuk, hogy még a súlyosbodó tünetek is nem a gyermeknek, hanem a gyermek környezetének jelentenek megterhelést. Ezt azzal magyarázzuk, hogy a gyermek a feszültségét éppen a tünetekkel reagálja le, pl. éjszakai bepisilés, különféle motoros zavarok (tic-ek) felfokozott mozgások (hiperaktivitás), kevésbé él meg szenvedést, mint a szülei, vagy szűkebb-tágabb környezete.Az említett esetek egy részében a „családi rendszer” működik diszfunkcionálisan, (pl. házassági válság vagy válás idején) és ebben a folyamatban a gyermek „csak” tünethordozó. A tünetnek gyakran az a szerepe, hogy elterelje a valódi problémáról a figyelmet és ha „kóros módon is” de fenntartsa a családi egyensúlyt. Ezt a helyzetet csak különleges tapintattal lehet a szülőknek érzékeltetni, és belátásra juttatni őket, hogy az otthoni körülmények és otthoni légkör pozitív változása okoz igazán gyógyulást a gyermek számára. Ezeket a változásokat más pszichoterápiás technikák mellett többek között családterápiával illetve a gyermekeknél egyéni játékterápiával lehet elérni. Minden családban – a problémák mellett – számos pozitívum lelhető fel. A családterápia módszere éppen abban rejlik, hogy tudatosítsa ezeket a belső erőforrásokat, amelyek révén a család maga válik a saját problémáinak szakértőjévé, és megoldásának kulcsává.

8. Mire számíthat a páciens, ha felkeres egy pszichológust, túl azon, hogy ilyen természetesen csöndes, nyugodt, harmonikus környezet talál, mint itt is, ebben a magánrendelőben? Mit remélhet?

A legfontosabb – ahogy azt korábban is említettem – a MOTÍVÁCIÓ – az, hogy a páciens akarjon gyógyulni. A pszichoterápiás folyamat bizalmi kérdés. A páciens „elviszi” a pszichológushoz életének pozitív és negatív élményeit, amely ott biztonságos feltételek között mintegy „átdolgozódik”. Ez alatt azt kell érteni, hogy a páciens életének korábbi helyzeteit és élményeit a pszichoterápia folyamán átmunkálja, a korábban megoldatlannak tűnő helyzeteket „átkeretezi”, így a korábbi negatív élményeit más átélésmóddal reagálja le. Belső belátásra jutva képes lesz megérteni, hogy a jelenlegi kritikus helyzetén és konfliktusain hogyan tud túl lépni.

A terápiás módszerek különbözőek, lehetnek a problémától függően rövidebb, un. dinamikusan orientált – konfliktusmegoldó – terápiák, vagy a személyiség mélyebb rétegeinek átdolgozását célzó, analitikusan orientált, hosszabb terápiák. A dinamikus és analitikus terápiák álom-élményekkel is dolgoznak. Minden esetben módszerspecifikus, pszichoterápiás képesítéssel és tapasztalattal rendelkező szakemberek segítségét ajánlom.

9. Milyen módszerek alkalmazására kerülhet sor a pszichológusnál? Csak, hogy egyet említsünk, amit az átlagember ismer, például hipnózisra?

A módszerek tárháza igen széles. A hipnózis, mint sajátosan módosult tudatállapot évezredek óta izgatja az emberek fantáziáját. A jelenlegi szakértői álláspont szerint önmagában nem tekinthető pszichoterápiás iskolának, inkább azért alkalmazzák különböző terápiák keretében, hogy megkönnyítsék, felgyorsítsák a pszichoterápiás folyamatot.

Magam többek között az autogén tréning módszert alkalmazom, amelynek az alapja egy relaxációs technika, alapvetően az önszabályozásra épül, ahol a „lélek beszél a test nyelvén”. Ez azt jelenti, hogy a gyakorlat során a pszichológiai élményszintű történések mögött a testben végbemenő fiziológiai (élettani) történéseket is követjük. Ez a módszer különösen alkalmas egészséges embereknél a felfrissülés és a gyorsabb regeneráció elérésére, a tűrőképesség fokozódására, elősegíti a teljesítmény javulását és az akaraterő fokozódását. Különösen értékes hozadéka az önismeretben, önkontrollban és az önkritikában való előbbre jutás. A pszichoterápiák lehetnek egyéniek, és bizonyos tipusait csoportban is műveljük, mint a családterápiát és a pszichodrámát.

10. Ha most egy mondatban kellene összefoglalni azt, hogy mire számíthat a páciens, ha problémájával pszichológushoz fordul, mit mondanál?

A pszichológus minden rendelkezésére álló eszközzel, tudásával, módszertani tárházának segítségével és élettapasztalatával arra törekszik, hogy a páciens szenvedélynyomását minél előbb csökkentse, segítsen konfliktusainak feldolgozásában, elősegítse problémái megoldását és növelje alkalmazkodási készségét, teherbírását.

Kedves Borbála! Köszönjük az interjút!
OSYNA