Az anya szerep kétségei
Mottó: anyám nem szeret.
Rosszul érzem magam
Rosszul érzem magam mert nem szeret
Rossz vagyok mert rosszul érzem magam
Rosszul érzem magam, mert rossz vagyok.
Rossz vagyok, mert nem szeret
Nem szeret, mert rossz vagyok.R. D. Laing
Az elemezni kívánandó esetek és a találkozások nyomán tapasztalt jelenségek Nevelési Tanácsadóban végzett munka során kerültek felszínre. A megkeresések elsősorban intézményi kérésre történtek, ahol a gyermekek voltak az „előretolt” problémahordozók. Nem a klasszikus értelemben vett családterápiás keretek között, de rendszerszemléletű megközelítéssel és gondolkodásmóddal a következő jelenségeket lehet tapasztalni.
A gyermekek legkülönfélébb tünetei mögött – a pszichoszomatikus tünetektől a viselkedészavarokig – a szülői szerepükben elbizonytalanodott anyák állnak, s az általuk is megélt – „ nem elég jó anya” élményét a nem elég jó gyermekre” proiciálják. Az adott esetek kapcsán elemezni kívánom, hogy milyen szocio – kulturális, illetve fejlődéslélektani okok lehetnek ennem a jelenségnek a hátterében, s azt is, hogy a családok, illetve az anyák milyen elhárítási mechanizmusokat vonultatnak fel a problémák maguktól való távoltartására. Néhány esetet külön is kiemelek. Felvetem, hogy a ma „divattá” váló prevenció, (primér prevenció) hatókörét a gyermekek és az ifjúság problémáiról szó szerint a probléma bölcsője felé, a bölcső felé kell irányítani, ahol még utána lehetne nyúlni a minden nőben jelenlevő ösztönös anyaság megerősítésének, hogy ezzel a felnövekvő generáció át-és túlélési esélyeit elősegítsük.
Kulcsszavak: primér prevenció, perinatális pszichológia, anya-gyermek kapcsolat, „nem elég jó gyermek”, rendszerszemléletű megközelítés.