Fivér-nővér közötti „testvér-szerelem” traumatikus hatása a személyiségfejlődésre és a szomatikus tünetképződésre

Tóth Borbála
Budapest, magánpraxis

Az előadás két női páciens egyéni pszichoterápiás esetét elemzi. Az elemzés célja, hogy feltárja azokat a pszichodinamikai folyamatokat, amelyek akadályozzák a páciensek harmonikus személyiségfejlődését. Választ keres arra, hogy az ismétlési kényszer miként aktiválódik a következő generáció, a gyermekek megszületésekor. Különös hangsúlyt kap az ún. időzített krízis, amelyet a páciensek gyermekeinek életkora aktivál. Terápiás célként a fókusz a múltbeli minták azonosítására, a jövőbeli minták változásaira és az elkövetőhöz, a „szeretett testvérhez” fűződő intimitás átértékelésére esett. Az eseteket rendszerszemléletbe illesztve próbálom megközelíteni és a transzgenerációs minták feltárására törekedni.

Az esetbemutatás előtt rövid történeti áttekintést kívánok adni az inceszt fogalmáról, Hirsch (1990), kiemelve a fivér-nővér közötti kapcsolatot, Laviola (1992). Nemzetközi szakirodalmak alapján felvázolom az inceszt családok rendszerszemléletű családdinamikai hátterét, Jones (1991).

Az esetek példaértékűek lehetnek abban a vonatkozásban, hogy a három generációs család stabilitásával a nukleáris család milyen veszélyeket rejthet magában.

Kulcsszavak: inceszt, trauma, rendszerszemlélet, transzgenerációs mintázat.