A stressz tág fogalom, a kellemes élményeket is magában foglalja, így az örömöt, a beteljesülést és az önkifejezést, de a hirtelen bekövetkező, kedvezőtlen változás, vagy akár tartósan negatív élethelyzetek megélése is stressz. Sellye János az 1930-as években a prágai egyetemen végzett kutatásai alapján kimutatta, hogy betegséget nemcsak kórokozók, hanem érzelmek is okozhatnak.

„A katona, aki sebet kapott a harcban, a katonafiáért aggódó anya, a játékos, aki a lóverseny futamára mered, sőt a ló és a zsoké is, mind-mind a stressz állapotában vannak” – írja Sellye.

Aki megérezte már, hogy mindaz, amit tesz – s az is, amit mások tesznek vele – bizonyos fokig kimeríti és igénybe veszi, az körvonalaiban már látja, mit nevezünk stressznek.

A kérdéskörben kicsit jobban elmélyedni szándékozókat Tóth Borbála pszichológus segíti válaszaival, aki korábban már adott interjút Családterápia , ill. Lélekgyógyászat témában..

1. Azt már tudjuk, hogy a stressz nem keverendő össze a depresszióval? De mi a stressz? Tudna rá egy-két példát mondani? (példák: ijedtség, düh, bizonytalanság, szorongás…???)

Amikor a stressz fogalmáról beszélünk, nem kerülhetjük ki a lelki egészségvédelemnek, a mentálhigiénének azt az aspektusát, amelyet „környezeti tényezőként” tartunk számon. A mai mindennapi kommunikációban is számtalanszor használjuk a stressz fogalmát, azonban a helyzettől függően mást és mást értünk alatta. A stressz kifejezést olyan kellemetlen ingerekre alkalmazzuk, amelyek különféle élettani, magatartási és egyéni szubjektív válaszreakciókat okoznak. Nemcsak egy speciális külső ingerhelyzet vagy egy tipikus válaszminta jelentheti a stressz mibenlétét, hanem a stressz az egyén és a külvilág sajátos kapcsolatában realizálódhat. Ennek megfelelően beszélünk az un. pszichológiai stresszről, amelynek során az egyén az egészsége szempontjából a külvilágból érkező olyan jelentős ingerekkel találkozik, amelyek az adott helyzettel való megbirkózásban a személyiség belső lehetőségeit erősen igénybe veszik, vagy túlterhelik. Számtalan ilyen helyzet adódhat az életünkben, kezdve a családi kapcsolati stressz helyzetektől a természeti csapásokig, mint pl. földrengések, árvizek, s nem kell távolra mennünk, elég, ha a közelmúltban Magyarországot is sújtó természeti katasztrófákra gondolunk. Stressz-helyzetet okozhat egy tartós munkahelyi konfliktus, a munkahely elvesztésétől való félelem.
Stressz-hatásokat okozhatnak bizonyos életesemények is, mint pl. a nyugdíjazás, egy-egy hozzátartozó betegsége vagy halála.

Minden esetben figyelembe veendő, hogy kedvező vagy kedvezőtlen kimenetelű befolyásolható vagy nem befolyásolható helyzettel állunk-e szemben.

2. Igaz-e, hogy maga a stressz csak előszobája az esetleges későbbi betegségeknek, de önmagában nem betegség?

Hogy egy adott helyzetet stressz-helyzetként élünk-e át számos tényezőtől függ. Függ az egyén szubjektív élményétől, hogy mit tekint félelmetesnek vagy szorongáskeltőnek, valamint függ az egyén idegrendszeri pszichikai adottságaitól, teherbíró képességétől. Ennek megfelelően beszélünk un. praedispositio-ról, (stresszre való hajlamról), amely önmagában nem okoz stressz-zavart, csak akkor, ha tartósan nagy megterhelést okozó stresszoroknak, (fokozott feszültséget kiváltó ingereknek) van kitéve. A tartós stressz állapot az un „krónikus stressz” pszichoszomatikus betegségek kiváltója lehet, mint pl. a magas vérnyomás, nyombélfekély vastagbélgyulladás, hörgi asztma. A pszichoszomatikus betegségek szakszerű orvosi ellátást igényelnek, azonban a fenti betegségek hátterében lévő pszichés konfliktusok pszichoterápiával feltárhatók és feldolgozhatók.

3. Szinte mindenki hallotta már a jótékony felhívást: kerülje a stresszt! Na de hogyan?

Az erre a kérdésre adott válasz nem elsősorban arra irányul, hogy miként kerüljük a stresszt, hiszen az többnyire váratlanul ér bennünket, hanem, hogy miként teremtsünk magunknak stressz-mentes állapotot. Az emberiség kultúrájában évezredek óta ki volt jelölve az egészséges életmódra való felkészítés. Gondolok itt a zsidó-keresztény kultúrában a hetedik nap, a vasárnap megszentelésére, amely előírta a pihenést. De a különböző vallási és közösségi ünnepek is a stressz-mentes légkört voltak hivatottak biztosítani. Tehát napjainkban sem kell messzire menni, csak az eredeti törvények és hagyományok betartásáig visszanyúlni. Mindezek mellett a kikapcsolódást jelentő aktív munka, a szabadidős sportok, vidám társasági összejövetelek sok nevetéssel, a természetjárás, a kirándulások,a tánc, mind-mind a stressz-mentes életet szolgálják.

4. Az élet minden pillanatában, bárhol ki vagyunk téve ennek, akár már gyerekkorban is? Szóval stresszt okozhat a munkahely, de annak hiánya is – a hirtelen bánat és az öröm is stb.?

Különbséget kell tennünk az egészséges életvitelhez szükséges kellemes, kívánatos ingerek, igénybevételek, vagyis az eustressz, illetve az egészséget károsító, tartós, visszatérő feszültséget okozó distressz között. (Az eu a szó elején a görög eredetre utalva a pozitív tartalmat jelöli.) Ugyancsak meg kell említni a stressz kétféle formáját, az un. mobilizáló stresszt, amelynek során a szervezet fizikai és értelmi tartalékai felszínre kerülnek, pl. egy vizsgán olyasmire is emlékszünk, amiről nem is sejtjük, hogy hol olvastuk vagy hallottuk, illetve az ettől markánsan megkülönböztethető debilizáló stresszt, amelyet kudarcos vizsga-helyzetben élhetünk át, a megtanult anyag az erős szorongás miatt gátlás alá kerül és nem hívható elő.

Az egészen korai gyermekkorban megjelenő stressz-helyzet a megzavart anya-gyermek kapcsolatban ölthet testet, amely gyermekkori pszichoszomatikus megbetegedéseket aktiválhat, és a gyermekben rosszul alkalmazkodó (maladaptív) viselkedést okozhat. Iskoláskorban stressz-helyzetek adódhatnak helyesírási és olvasási zavarok, családi konfliktusok, az osztályban előforduló agresszió, és iskolai büntetések miatt.

5. Hogyan reagáljunk a stressz-helyzetekre?

A stresszel való megküzdésnek háromféle módját különböztetjük meg: a probléma-központú, a gondolkodási-érzelmi központú megoldásmódokról, valamint a támogatást kereső formákról.
Problémaközpontú megoldás, ha magát a nehéz, kínos helyzetet próbáljuk megváltoztatni. A gondolkodási érzelmi egyensúly helyreállításának módja, a helyzet újraértékelése, „átkeretezése”. S végül, de nem utolsó sorban a társas támasz, a barátoktól, családtagoktól kért segítség szintén sokat segíthet egy nehéznek tűnő stressz-helyzet megoldásában.

6. Van-e olyan általános technika, amivel küzdeni lehet a stressz ellen? Egyáltalán kell küzdeni ellene?

Mint már korábban említettük a stressz az élet minden területén jelen van, Sellye János kifejezésével az élet sója, nem „harcolni, küzdeni kell ellene”, ami esetleg újabb stressz-forrás feszültsége lehet, hanem szabaddá kell tennünk magunkat a nyugalomra és a belső békére. A „kell” szócskát is óvatosan használom. A „kell”, felszólító módú szócskát inkább felcserélném a „megengedem magamnak,” és „hagyom” kifejezésekre. Megengedem magamnak, hogy pihenjek, hogy ápoljam a kapcsolataimat, hogy törődjek a testemmel, hogy élvezzem az élet örömeit.

7. El lehet-e sajátítani azokat a technikákat, amelyekkel védekezhet az ember a stressz-hatások ellen? Lehet ezt tanulni? Vagy ez mindenkinél egyéni? Ha igen, akkor marad a terápia?

Természetesen jól használható technikák is léteznek, amelyekkel testi-lelki szellemi felfrissülésre belső lelki átmunkálásra van lehetőségünk. Ilyenek a relaxáció, az autogén tréning, a meditáció, a jóga, s végül de nem utolsó sorban az ima.

Természetesen, ha valakinek olyan súlyos elakadásai vannak, amelyek a mindennapi életvitelében való helytállást nehezítik, vagy gátolják, igénybe vehetnek pszichoterápiás segítséget.

8. Van bármi szerepe a genetikának abban, hogy miként reagálunk a stressz-helyzetekre vagy ez tisztán szocializációs, alkalmazkodási kérdés? (pl: mennyiben mások azok az emberek, akik extrém sportokon keresztül vágynak az adrenalin bombára?)

Már a hagyományos genetikai kutatások is azt igazolták, hogy bizonyos tulajdonságok kialakulásában mintegy 50-50%-ban a genetikus hajlam illetve a szocializáció a felelős. Ez az állítás az esetek nagy részében – még a humán géntérkép ismeretének birtokában is * – igaz. Ugyanakkor mind genetikai mind biokémiai vizsgálatokkal igazolható, hogy egyes családokban fokozott a szorongásra való hajlam és a distressz tűrés jóval kisebb. Azonban még ezekben a családokban is nehéz elkülöníteni, hogy mekkora szerepet játszik a veleszületett hajlam, illetve a szülőnél is meglévő fokozott szorongásos reakció, amelyet a gyermek is átél. Konkrét vizsgálatok a szorongásos betegségek esetében azt igazolják, hogy az átlag népességben 4-5 %-os a pánik betegség előfordulása, míg pánik betegek családjában 15-20 % a hasonló tünetek jelentkezésének gyakorisága.

9. Mi zajlik le a szervezetben egy fokozottan stresszes állapotban?

A biológiai reakciók ismerete két tudós Cannon, és a magyar származású Sellye János nevéhez fűződik. Az előbbi révén Cannon-féle vészreakciónak nevezzük azt az általános azonnali idegélettani választ, ami a stresszor jellegétől függetlenül, (hideg, meleg hőhatás, sérülés, fájdalom, stb.) következik be. Ennek lényege, hogy a zsigeri idegrendszer aktiválja a mellékvesevelőt és onnan hirtelen nagy mennyiségű adrenalin jut a vérkeringésbe.(Feltételezhetően innen származik az un. „adrenalinbomba” kifejezés.) A Cannon-féle vészreakció a szimpatico-adrenális rendszer mozgósítása, vagyis a szervezet készenléti állapotba hozatala a „veszély” elhárítására.

Sellye János érdeme a felismerés, hogy a hirtelen, akut védekezési reakció mellett egy másik, lassúbb folyamat is a szervezet szolgálatában áll. Ennek a folyamatnak a lényege, hogy az előbbi folyamathoz a hipotalamusz, a hipofízis, és a mellékvesekéreg egy tartósabb reakciót eredményez, amit Sellye után Általános Alkalmazkodási Tünetcsoportnak nevezünk.(GAS) A hippotalamuszban termelődő ACTH (adreno-corticotrop hormon) az agyfüggeléken keresztül utasítja a mellékvesekérget, hogy az több hidrocortizon szteroid hormont termeljen. Ez teszi lehetővé, hogy szervezetünk a fokozott megterheléseknek megfelelő ellenállást fejthessen ki.

10. Ha már elkerülni nem lehet a stresszt, fel lehet-e készíteni valahogy a szervezetet arra, hogy jobban elviselje a stressz okozta hatásokat?

Elmondhatjuk, hogy protektív, (védő jellegű) lehet egy nehéz stressz helyzet elviselésében a kedvező családi környezet, a szerető-meleg védő szülői viszonyulás. A nem extrém erős negatív élmények is lehetnek protektívek, amennyiben fokozzák a személy megküzdő képességét önbizalmát. Ezekre a helyzetekre illenek a következő szólások: „Teher alatt nő a pálma”, „az acélt megedzik…”

11. Sok-sok ún. csoportos személyiségfejlesztő tréningre lehet jelentkezni manapság. Mi a tapasztalata, ezek segítenek a stressz-kezelésben? Mire figyeljünk, mielőtt ilyen tréningre jelentkezünk, hogy az ne csak pénzkidobás legyen?

Mindenek előtt érdemes a szakma szabályai szerint képzett szakemberekhez fordulni. Mind az egyéni, mind a csoportos módszerek hatásosak lehetnek avatott vezető kezében. Mivel ezek a pszichológiai módszerek a közvetlen emberi kapcsolatokon keresztül működnek, a módszer ismerete mellett jelentős hatású lehet az érintett szakember személyisége s természetesen a befogadó kliens ráhangolódása a helyzetre, a módszerre és a vezetőre. Tehát nem lehet egyöntetű választ adni, mindenkinek meg kell találnia a neki megfelelő módszert és helyzetet.

A bevezetőben említett fokozott stressz-reakció, hajlam, az estek többségében átlag feletti szorongásban, lámpalázban un. szociális fóbiában nyilvánul meg, s ezért a csoport-pszichoterápia vagy személyiségfejlesztő tréning jó gyakorló terepe lehet a nyilvános szerepléssel járó túlzott feszültség vagy szorongás leküzdésének.

12. Önnek van valami speciális stresszoldó technikája?

Speciális stresszoldó technikám nincs, de a stresszkezelésben is érvényes, hogy az mindig az egyénhez igazodva, a helyzetet elemezve, szorongásoldó, a vegetatív idegrendszert stabilizáló, harmonizáló módszereket alkalmazok, mint a relaxáció (autogén tréning) elsajátítása, támogató, segítő mentálhigiénés esetvezetés, életvezetési tanácsadás, valamint egyéni pszichoterápia.

13. Lehet hallani bizonyos feszültségoldó készítmények alkalmazhatóságáról. Ezekhez hozzá lehet szokni? Vannak-e természetes feszültségoldók? (pl: gyógynövények stb.)

Két gyógyszercsoportot kell ezzel kapcsolatosan megemlíteni. Az egyik a diazepam származékok, vagyis a nyugtatók, altatók csoportja, amelyek fokozott igénybevétel esetén, rövid időn belül csökkentik a feszültséget, de rendszeres, nagy adagokban történő alkalmazás esetén hozzászokást eredményezhetnek. A másik csoport az un SSRI-ok, amelyek a szerotonin-nak mint mediátor (ingerületátvivő) anyagnak a szintjét növelik az agyban, és ezáltal tartósan csökkentik a szorongást, illetve antidepresszáns hatásuk is van.

Világviszonylatban a legelterjedtebb feszültségoldók az alkoholtartalmú italok, s bizonyos kultúrákban hagyományosan, a modern világban általánosan elterjedt kábítószerek. Az alkohol hatásai és a függőség hatása közismert, azonban ki kell emelni, hogy a szorongó ember az alkohol feszültségoldó hatását megtapasztalva fokozottan hajlamos a rendszeres fogyasztásra, és pszichés függőségre, ami hosszabb-rövidebb idő után biológiai függőséget, idült alkoholizmust is kialakíthat.

A kábítószerek függetlenül azok típusától pszichés és szomatikus függőséget kialakító hatásától semmiképpen nem használhatók stressz kezelés céljára.

14. Fel lehet-e készíteni gyermekeinket (ha igen, hogyan?) ennek a stresszel teli világnak az elviselésére úgy, hogy a gyerek egészséges maradjon? Vagy ez magától is így alakul?

Mai „gyermek-centrikus” világunkban a szülők sok esetben azt az elvet követik, hogy mindent megadnak a gyermekiknek, amiben esetleg nekik hiányuk volt; több játék, több ruha, több magánóra, stb. S a gyerekek ebben az áradatban elvesztik a valódi érdeklődést a világ megismerésére és rácsodálkozásra. Hittel vallom, hogy „a kevesebb a több”. A gyerekek óhajtják az életkori sajátosságaiknak való kihívásokat, szükséges az elégséges fizikai megterhelés a számukra, mind a sport, mind a fizikai munka területén. Ehhez képest csak a „rakd rendbe a szobádat” mindennapi szédülete marad a számukra, amelyet tapasztalatom szerint egészen kicsi kortól kérnek a szülők gyermekeiktől. A lakótelepek magányában felnövő kulcsos gyerekeknek a családok helyzetéből függően kevés lehetőségük van a jó értelemben vett fizikai kihívásokra. Ezeket pótolni hivatottak lehetnek a jól szerevezett kortársi vagy családi kirándulások, s számos más lehetőség is nyitva állhat(na), mint az idős rokonok, nagyszülők vagy ismerősök segítése, stb. Összegezve tehát kapcsolatban maradni, hasznossá tenni magukat, amely valamilyen elismerésben adódna vissza a számukra, amellyel önértékelésüket, önbizalmukat tudnák növelni. Végül, de nem utolsó sorban, ha a gyerekek érzik a családtagjaik részéről a feltétel nélküli elfogadást, az „úgy szertelek, ahogy vagy” érzését, „azért szeretlek, mert Te vagy” állapot megtapasztalását, ezek az élmények valódi megelőzést (prevenciót) jelenthetnek számukra a stressz helyzetek kiküszöbölésére.

Kedves Borbála! Köszönjük az interjút.

OSYNA